ISTA/NG FESZTIVÁL (A 10. SZÍNHÁZI OLIMPIA KERETÉBEN)
Előadja/Performed by: Julia Varley
Odin Teatret, Dánia/Denmark
Rendező és dramaturg/Text and Director: Eugenio Barba
Rendezőasszisztens/Assistant Director: Pierangelo Pompa Hangmontázs/Sound montage: Jan Ferslev
Angol nyelven/In English
A halál egyedül érzi magát
Szertartás María Cánepa chilei színésznő emlékére.
Háromszáz lépés egyetlen pillanatban. Kőbőr a fejemen. Áttetsző halottak, áttetsző legyek, kik ezek? És belőlem, mi marad belőlem? Talán a halál nem visz magával mindent.
Antoni Verri olasz költő e sorai összefoglalják az előadást. Az angol színésznő, Julia Varley felidézi találkozását és barátságát María Cánepa chilei színésznővel. Maga a Halál jön ünnepelni Maríát, az alkotót, aki nyomot tudott hagyni a világban.
María Cánepa 1921 november 1-én született Észak-Olaszországban, és 2006 október 27-én hunyt el Santiagoban. Első szerepeit a Chilei Egyetem Kísérleti Színházban alakította, pályáját a Nemzeti Színházban fejezte be.
Julia Varley 1988-ban találkozott vele először, amikor az Odin Teatret a Talabot előadással Chilében turnézott. Ekkor, a Pinochet diktatúra idején a színházak a szabadság szigetei voltak. A két színésznő között mély barátság szövődött.
ENGLISH
Three hundred steps in a few moments. Stone skin above my head. The dead and the transparent flies what are they? And what do I matter? Maybe death doesn’t take everything away.
These verses by the Italian poet Antonio Verri sum up the performance. The British actress Julia Varley evokes her meeting and friendship with the Chilean actress María Cánepa.
Death itself celebrates the creative fantasy and dedication of María, who was able to leave a trace after her departure.
María Cánepa was born in Northern Italy on 1 November 1921 and died in Santiago on 27 October 2006. She played her first roles at the University of Chile Experimental Theatre and ended her career in the National Theatre. Julia Varley first met María in 1988, when touring with Odin Teatret in Chile in a production of Talabot. At the time, during the Pinochet regime, the theatres were like islands of freedom. The two actresses became close friends.
